Képzeld el magad egy reggel, amikor kinyitod a szemed. Minden csöndes, nyugodt és békés, a gyerekek (ha vannak) még alszanak.
A reggeli friss levegő beáramlik az ablakon, a madarak csicseregnek, a széltől zizegnek a falevelek. Az utca csendes, egy-két autó halad csak el rajta. Főzöl egy reggeli teát magadnak, lassan, nyugodtan. Aztán legördülsz a puha szőnyegre, ráteríted a jógamatracot, és elkezded a saját reggeli rutin do-in sorozatod. Most csak te vagy és a do-in.
Nincs semmi dolgod, csak 20 percig magaddal lenni. 20 perc, amikor megfigyelheted, hogy érzi magát a tested és elengedheted a szüntelenül kavargó gondolatokat.
Ahogy végzed a do-in gyakorlatokat, a tested felébred, és egyre jobban kezdi érezni magát. Érzed, ahogy feltöltődik energiával, érzed, ahogy meghálálja a reggeli törődést. Tudod, hogy a saját rutin do-in sorozatod minden eleme azt a célt szolgálja, hogy jobban érezd magad testi és lelki szinten is. Megfigyeled, ahogy az egyik gyakorlat ma könnyebben megy, mint tegnap ment, örülsz neki, mert tapasztalod a fejlődést. Észreveszed, hogy egy másik do-in gyakorlat meg éppen több nehézséget okoz a mai nap. Nem ítélkezel, elfogadod, hogy most EZ VAN. Megengeded a testednek, hogy azt érezze, amit érez, és úgy mozogjon, ahogy neki jól esik. Holnap megint más lesz.
A 20 perc végére koncentrált mentális állapotban és ellazult fizikai állapotban indul a nap. Leülsz, és lassan kortyolgatva megiszod a teát, miközben összegzed a fejedben a mai napi teendőket.
Ébred a család (ha van), kezdődik a mókuskerék. De te nyugodt vagy, és belül mosolyogsz, mert ma is volt egy kis lopott időd magadra.
2020. May 10.