Reggel mosoly kerül az arcomra, amikor belenézek a naptáramba és látom, ma kik lesznek a vendégeim. Hálás vagyok értük. Nyitott szívvel várom őket, a találkozást, a problémát, (ha van) amin segíteni tudok.
Délelőtt visszakapom a mosolyt az ő arcukról is, amikor a fájdalomtól megszabadulva, vagy éppen megnyugodva és ellazulva távoznak a masszázs után. Hálás vagyok értük. Menjenek útjukra, éljenek, boldoguljanak.
Délben nyugodtan megebédelek. Már nem kapkodok, leülök, és befelé figyelek. Önmagamat is táplálom. Hálás vagyok az ételért és az önmagammal töltött időért.
Délután többnyire csendesebben figyelek. Belül mosolygok, amikor a vendégem izomfeszülései kioldódnak. Hagyom, hogy csendben legyünk. Hálás vagyok a csendért.
Délután elmegyek a gyerekekért az iskolába. Alig várom, hogy lássam őket, a mosolyt az arcukon, amikor kilépnek az iskola kapuján és meglátjuk egymást. Hálás vagyok értük.
Este az otthon melegében hazajön a férjem, és rámosolygok. Őszintén örülök, hogy hazaért, hálás vagyok érte.
Éjjel álomra hajtom a fejem és mostanában igencsak jól alszom. Nagy dolog ez, mert voltak mélypontjaim az alvással. Most viszont, hogy minden a helyén van, ez is rendben van. Hálás vagyok a pihentető alvásért is.
2024. February 15.