A héten nem sikerült egyszer sem megcsinálnom a saját napi rutin do-in sorozatom. Van ilyen is. Két kisbeteggel itthon, jómagam is betegen és kimerülten nem az az első gondolatom, hogy elkezdjek do-inozni.
Amikor tudok, aludni szeretnék. Fontos az alvás, és ilyenkor mindig felértékelődik, mennyire fontos. Ahogy éhesen, szomjasan sem a do-in az első gondolatom. Az alapvető fiziológiai szükségletek kielégítése az első. És gyorsabban gyógyulok meg, ha biztonságban érzem magam és szeretet vesz körül. Ezekre fókuszálok ilyenkor.
A do-in gyakorlatokból csak az immunerősítő akupresszúrás pontokat volt erőm kezelni. De ennyi most elég is volt. Jövő héten remélem újult erővel kezdem újra a gyakorlást.. addig pedig alszom és pihenek… amennyit csak tudok. 🙂
2020. February 14.